Valami nagyot tenni s rá
meghalni volna jó,
egyetlen nagyszerű tettért
lenni mennyben lakó!
Csakhogy ez nem a Te utad,
mást akarsz, Istenem:
hogy tettről tettre hágjunk fel
Tehozzád s könnyeken.
Így kúszott keresztjére fel
a jászol Gyermeke.
Elválásának sűrű könny
s veríték volt jele.
Máriának karjaiból
kitépte két kezét,
hogy szégyen fáján tárja ki;
setét út volt, setét.
Könny könnyre hullt, tett tettet ért –
így hágott mennybe föl,
s a könnye, tette mindahány
ékszerként tündököl.
Nekünk is, fölfelé menet,
Uram, kíséretül
türelmet adj, míg ormodon
minden beteljesül!
Fordította: Scholz László