Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, „Eszter királyné kora” c. fejezet, 372-375. o.

„Vajon nem ígérte meg Isten, hogy Szentlelkét adja azoknak, akik kérik tőle? Nem volna valóságos, igaz vezető a Lélek? Egyesek tartanak attól, hogy a szaván fogják az Urat, mintha ez pimaszság lenne a részükről. Azért imádkoznak, hogy az Úr vezesse őket, mégis félnek ígéretét igényelni és elhinni azt, amit tanultak róla. Ha alázattal és a tanításra nyitottan fordulunk a mennyei Atyához, tanulni vágyva, miért kételkednénk abban, hogy teljesíti az ígéreteit? Egy pillanatra sem szabad kételkednünk benne, ezzel szégyent hozva rá! Amikor igyekszünk megismerni akaratát, az lesz a munkában a mi részünk, hogy elhiggyük: ha teljesítjük akaratát, vezetni, irányítani fog és megáld. Talán kételkedünk magunkban, hogy helyesen értelmezzük-e a tanításait. Tegyük ezt is imáink tárgyává, és a végsőkig bízzunk benne, hogy Szentlelke elvezet terveinek és gondviselésének helyes értelmezésére” (Ellen G. White: Manuscript Releases. 6. köt. 225. o.)!

„A hit erősödik, amikor összetűzésbe kerül a kételyekkel és az ellene munkálkodó erőkkel. Az ilyen próbákban szerzett tapasztalat sokkal értékesebb a legdrágább ékkőnél” (Ellen G. White: 3Testimonies. 555. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Beszélgessünk az osztályban olyan dolgokról, amelyekben hiszünk, noha nem látjuk, amikről tudjuk, hogy léteznek, mégis azon túl vannak, amit láthatnánk! Hogyan segíthet ez nekünk megérteni, mit jelent látni „a láthatatlan Istent” (RÚF)?

2) Beszéljük meg a szerdai rész utolsó kérdését! Milyen gyakran találjuk magunkat ilyen helyzetben? Hogyan bízhatunk még inkább abban, hogy akkor is az Úr útja a legjobb, ha mi nem azt szeretnénk?

3) Hogyan gondoljunk a nehézségeinkre, tekintettel arra, hogy a „hit erősödik, amikor összetűzésbe kerül a kételyekkel és az ellene munkálkodó erőkkel”, és ez olyan kincshez vezet, ami értékesebb a „legdrágább ékkőnél” is?

4) A legtöbben láttunk már embereket, még keresztényeket is rettenetes helyzetben, legalábbis a saját megítélésünk szerint. A legrosszabb dolog következett be, minden ima és a legjobb igyekezet ellenére. Hogyan értelmezzük ezt az eddig tanultak fényében?