SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 40:27-31; János 14:1-14;

Róma 8:28-39; Efezus 1:18-23

„Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent” (Zsid 11:27, RÚF).

A zsidókhoz írt levélben nem egyszerű kérdés a hit meghatározása. „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11:1). Hogyan lehetünk biztosak abban, amit nem látunk? Mózes pontosan ezt mutatja be az alapigénkben: „kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent” (Zsid 11:27, RÚF).

Még nehezebb, hogy nemcsak akkor kell „látnunk a láthatatlant”, amikor jól megy a sorunk, hanem főleg akkor, amikor minden rosszul alakul. Ehhez hitre van szükség, olyan keresztényi hitre, amit Isten és országának igazsága alakít. Atyánk jóságának, Jézus neve hatalmának, a feltámadás erejének, illetve Isten könyörületének lényeges igazságai tesznek képessé arra, hogy szilárdan megálljunk, amikor az olvasztótégelyben vagyunk és kísértést érzünk minden dolog megkérdőjelezésére.

A hét dióhéjban: Melyek azok az igazságok Istennel kapcsolatban, amelyek még a legnehezebb helyzetekben is megtarthatnak bennünket?