REMÉNYSÉGGEL TÚLÉLNI

„…rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat” (2Kor 1:8-9, RÚF).

Pál az Úr választott apostolaként többet szenvedett, mint a legtöbben, mégsem tört össze, sőt egyre erősebben dicsőítette Istent. Olvassuk el, hogy milyen nehézségeket sorolt fel 2Kor 11:23-29 szakaszában, majd pedig olvassuk el 1:3-11 verseit is!

Pál kijelenti 2Kor 1:4 versében: azért tapasztaljuk Isten könyörületét és vigasztalását, „hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket” (RÚF). Mennyiben jelenthet a szenvedés elhívást a szolgálatra? Hogyan lehetnénk még inkább a tudatában ennek a lehetőségnek?

Isten rajtunk keresztül akar szolgálni a szenvedőknek. Ez azt jelenti, hogy előbb nekünk is át kell élnünk bizonyos fájdalmakat. Ezután nem elméletek alapján tudunk majd bátorítani, hanem úgy, hogy már tapasztaltuk az Úr együttérzését és vigasztalását. Ezt az elvet tanulhatjuk meg Jézus életéből is (lásd Zsid 4:15).

Pál nem azért írja le részletesen a nehézségeit, hogy sajnáljuk őt. Azért számol be minderről, hogy tudjuk, az Atya akkor is képes közbelépni, együttérzést és vigasztalást nyújtva, amikor a legmélyebbre kerültünk. Még ha életveszélyben lennénk is, sőt ha meg is kell halnunk, ne féljünk, mert Isten arra tanít, hogy egészen bízzuk rá magunkat! Bízhatunk benne, mert Ő „feltámasztja a halottakat” (2Kor 1:9). Amint az apostol az evangélium hirdetésére tekint előre, tudja, hogy Isten a jövőben majd megmenti. Az a három szempont segít neki szilárdan megállni, amit 2Kor 1:10-11 verseiben említ. Először is Isten már bizonyított: „ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket” (2Kor 1:10). Másodszor Pál eltökélten összpontosít az Úr személyére: „akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani” (2Kor 1:10). A harmadik pedig a hívők folyamatos közbenjárása: „segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel” (2Kor 1:11, RÚF).

Mit tanulhatunk meg Páltól, ami segíthet, hogy a küzdelmeink során ne essünk önsajnálatba?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: