„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek” (1Pt 4:12).

A fájdalmas meglepetések különféleképpen jelentkezhetnek. Egy autó nagy sebességgel felénk száguld az úton. Váratlanul közlik velünk, hogy megszűnik az állásunk. Egy egészségügyi vizsgálat után olyan diagnózist kapunk, amire nem számítottunk. Éppen elég rossz a fájdalom, de a meglepetés eleme csak tovább ront a helyzeten. Ezen a héten megvizsgálunk bizonyos fájdalmas helyzeteket vagy tűzpróbákat, amelyeknek nem kellene meglepetésként érnie bennünket. Kezdésként térjünk vissza 1Pt 4:12 verséhez! A görög szó, amit úgy fordítunk, hogy „rémüljetek”, azt is jelenti, hogy „idegen”. Péter figyelmezteti az olvasóit: ne higgyék, hogy a keresztények nem mennek át tüzes próbákon, nehézségeken. Inkább vegyék természetesnek azokat – számíthatnak és számítaniuk is kell rájuk!

A „tűz”, „tüzes megpróbáltatás” kifejezésére használt szó egy másik görög szóból ered, ami azt jelenti, hogy „égés”, vagy máshol a fordításban „kemence”. A hitünkért való szenvedést tehát „olvasztási folyamatnak”, avagy a „tűzpróba folyamatának” tarthatjuk.

Olvassuk el 1Pt 4:12-19 szakaszát! Mit üzen az apostol?

Azért lepődnek meg sokan a szenvedésen, mert túlságosan leegyszerűsített a fogalmunk a keresztényi életről. Tudunk a két félről: Istenről, aki jó és Sátánról, aki rossz, és automatikusan Isten dobozába helyezünk mindent, amitől jó érzésünk van, ami pedig rosszul esik, azt Sátánéba. Az élet viszont nem ilyen egyszerű. Nem dönthetjük el pusztán az érzéseink alapján, hogy mi tartozik Isten és mi Sátán dobozába! Időnként nehéz megpróbáltatást jelenthet Istennel járni, miközben úgy tűnhet, hogy Sátán követése nagy jutalmat hoz. Jób igaz volt, mégis szenvedett, Istentől pedig ezt kérdezte: „Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak” (Jób 21:7)?

Péter azokra a megpróbáltatásokra utalt, amelyek a Krisztus melletti kiállásunk következményei. Ugyanakkor más okból is történnek próbák. Miért ne érjenek tehát meglepetésként a megpróbáltatások? Hogyan segíthet 1Pt 4:12-19 szakasza ezt tapintatosan elmagyarázni egy barátunknak?