(Jelenések 1:12-13)

Neonfények tarkítják az éjjelt,

a sötétség mind beljebb kerül,

riasztja a lélek termő csendjét,

nem tűri önmagát sem egyedül

az ember.

Az információk káoszában

elvesztett – jaj! –, valamit

elvesztett!

A villódzó lámpák nem bíztatják,

nem mondják, hogy itt a fény,

keresd meg!

Amikor már rémülten néz széjjel

és a szíve rimánkodva dobban,

néhány apró gyertya lángja lobban…

Egy egész fordulatot téve látja:

nem kandeláber, dúsan ötvözött,

egyszerű, fényt adó, fényt kínáló,

de

Krisztus jár a gyertyatartók között!