AZ ÍGÉRET FÖLDJÉNEK REMÉNYE

Olvassuk el 1Móz 49:29–50:21 szakaszát! A reménységnek milyen kiemelkedő témáit találjuk Mózes első könyvének végén?

Mózes első könyvének záró szakasza három eseményről ad számot, amelyek reményteljesek.

Az első annak reménye, hogy Izrael visszatér majd az ígéret földjére. E könyv írója, Mózes úgy festi le Jákób és József halálát, majd temetését, mint amelyek egyaránt az ígéret földjére mutatnak. Közvetlenül az Izrael tizenkét törzsére vonatkozó áldás és prófécia (1Móz 49:28) után Jákób a halálára gondolva meghagyja fiainak, hogy Kánaánban, Makpéla barlangjában temessék el, oda, ahol Sára is nyugszik (1Móz 49:29-31). A Kánaánba tartó temetési menet leírása előképe az évszázadokkal később megtörténő kivonulásnak Egyiptomból. A második az a reménység, hogy Isten a rosszat majd jóra fordítja. Jákób halála és temetése után József testvérei félnek a jövőtől, tartanak tőle, hogy ő majd bosszút áll. Elmennek hozzá és leborulnak előtte, készen arra, hogy a szolgái legyenek (1Móz 50:18) – a jelenet felidézi József prófétai álmait. József a jövőre utaló fordulattal (1Móz 15:1) megnyugtatja őket, hogy „Ne féljetek” (1Móz 50:19). Azért nem kell félniük, mert „Ti gonoszt gondoltatok énellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Móz 50:20), az események folyamát a megmentés felé akarta irányítani (1Móz 50:19-21; vö. 45:5, 7-9). Vagyis a számtalan emberi kudarc dacára győzedelmeskedik az isteni gondviselés. A harmadik az a remény, hogy Isten megváltja a bűnbe esett emberiséget. Mózes első könyvének utolsó verse ír József haláláról, ami szélesebb körre hat. Érdekes, hogy József nem rendelkezik csontjai eltemetéséről, hanem arra az időre mutat előre, „Mikor Isten bizonyosan meglátogat titeket, vigyétek föl magatokkal innen az én tetememet” (1Móz 50:25, ÚRK), amit évszázadokkal később meg is tettek, pontosan eleget téve szavainak (2Móz 13:19). Az ígéret földjének, Kánaánnak a reménye végsősoron az üdvösség, a helyreállítás, a mennyei Jeruzsálem, az új ég és új föld igazi reménységének egy szimbóluma, előjele, ami mindannyiunk legfőbb reménysége, és ezt Siló halála tett bizonyossá.

Olvassuk el Jel 21:1-4 szakaszát! Hogyan fejezik ki ezek a versek a legfőbb reménységünket? Mi másra számíthatnánk enélkül, mint hogy a bajainknak csak a halál vet véget?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: