JÁKÓB LETELEPSZIK EGYIPTOMBAN

Igen érdekes: az Úr még akkoriban is adott éjjeli látomást Jákóbnak (1Móz 46:2) – amelyben indulásra szólította fel –, miután elmondták neki, hogy József életben van Egyiptomban. Jákób elhagyja az ígéret földjét, és vajon hova megy? Egyiptomba, pontosan abba az országba, ahova a későbbiekben Isten népének nem tanácsos menni (5Móz 17:16).

Olvassuk el 1Mózes 47. fejezetét! Milyen lelki igazságokat és elveket találunk ebben a beszámolóban?

„Azután József elvitte magával öt testvérét, hogy bemutassa őket a fáraónak, és megkapják tőle az engedélyt a földterület átvételére jövendő otthonuk számára. Miniszterelnöke iránti hálából az uralkodó kész lett volna állami tisztségekre is kinevezni őket. József azonban, mint Jahve hűséges imádója, igyekezett megvédeni testvéreit attól a kísértéstől, amelynek ki lettek volna téve a pogány királyi udvarban. Ezért azt tanácsolta nekik, ha a király megkérdezi tőlük, hogy mi a foglalkozásuk, őszintén és nyíltan mondják meg. Jákób fiai megfogadták és követték József tanácsát, és óvatosan azt is közölték a fáraóval, hogy csak ideiglenesen akarnak Egyiptomban tartózkodni, mert nem akarnak állandó lakosai maradni az országnak. Ily módon fenntartották maguknak azt a jogot, hogy bármikor szabadon eltávozhatnak Egyiptomból. A király pedig ígérete szerint kijelölte számukra az otthont, »Egyiptom földének legjavát« (1Móz 45:18), Gósen földjét” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 191. o.). A fáraó bölcsen nem bátorította a jövevényeket, hogy a vendéglátóik adományaiból élő koldusok legyenek. „Mi a foglalkozásotok?” (1Móz 47:3, ÚRK) – tudakolta, hogy jobban be tudjanak illeszkedni új környezetükbe. Szívesen igénybe vette a szaktudásukat, sőt azt is felajánlotta, hogy József az ő jószágai „felügyelőjévé” (1Móz 47:6, RÚF) tegye meg őket. Majd pedig annak ellenére, hogy az idegen Jákób alacsonyabb rangú, jövevény, megáll az ország uralkodója előtt, és a szöveg szerint „megáldotta Jákób a fáraót” (1Móz 47:10, ÚRK). Ő, a szerény idegen áldja meg a fáraót, a hatalmas Egyiptom urát? Hogy lehet ez? A héberben az „állítá… elé” (’ámad lifnej) (1Móz 47:7) kifejezés általában papokkal kapcsolatban használatos (3Móz 14:11). Az ókori Egyiptomban a fáraó legfőbb papi státusszal bírt. Az eset lényegében arra utal, hogy lelki értelemben Jákób felette áll Egyiptom legnagyobb papjának, magának a fáraónak is.

Bármi legyen is a státuszunk, ezek szerint tehát hogyan bánjunk az emberekkel, hiszen „királyi papság, szent nemzet… Isten tulajdonba vett népe” (1Pt 2:9, RÚF) vagyunk? Milyen kötelezettségekkel jár a hitünk?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: