Józsefnek bemutatták a fáraó álmai, amit Isten „cselekedni akar” (1Móz 41:28) az országban. Ő azonban nem szólítja arra a fáraót, hogy higgyen az Istenében, hanem azonnal cselekedni kezd. Egy gazdasági programmal áll elő. Érdekes, hogy a fáraóban József beszédének csak a gazdaságra vonatkozó része marad meg, úgy tűnik, hogy jobban foglalkoztatja az álom gazdasági, mint lelki tanulsága vagy Isten szerepe, aki azt adta.

1Móz 41:37-57 szakasza alapján mi volt Isten szerepe József sikerében?

A fáraó nem annyira azért választotta ki Józsefet, mert jól magyarázta az álmait és elmondta, hogy milyen probléma előtt áll az ország, hanem mert megoldást is javasolt, jó tanácsot adott, ebben a fáraó és a szolgái is egyetértettek (lásd 1Móz 41:37). A fáraó döntése inkább pragmatikus, mint vallási alapú volt, noha felismerte, hogy Józsefben „Isten lelke van” (1Móz 41:38), alkalmas a feladatra, mivel „értelmes és bölcs ember” (1Móz 41:39). Ez a kifejezés az Istentől kapott bölcsességet jellemzi (lásd 1Móz 41:33; vö. 1Kir 3:12).

A bibliai szöveg minden részlete jól illik a korabeli egyiptomi viszonyokhoz. Politikai szempontból nem tekinthető szokatlan lépésnek, hogy a fáraó kinevezte Józsefet Egyiptom fejedelmének, ugyanis bizonyítékok támasztják alá külföldről származó vezetők szerepét a birodalomban.

A következő hét év olyan bőséges volt, hogy a gabonatermés „megszámlálhatatlan” lett. „A tengerpart homokja” (1Móz 41:49, RÚF) hasonlat pedig azt érzékelteti, hogy ez Isten áldása volt (1Móz 22:17). Fia születésekor József a gyermekáldásról gondolkodik (1Móz 41:52), ez az egybeesés is bizonyítja, hogy Isten áll mindkét jelenség mögött. Két fiának a neve József tapasztalatát tükrözi Isten gondviselésével, amitől a fájdalom emléke örömre vált (Manassé), a korábbi szenvedés után pedig termékenység következett (Efraim). Nagyszerű példa ez arra, hogy a rosszat Isten különösen jóra fordította.

Hogyan láthatják meg az emberek Istenünk valóságát az életünkből? Említsünk példákat erre!