Miután Jákób kibékült a testvérével, békében le akart telepedni Kánaán földjén. A sálem (bántás nélkül, 1Móz 33:18) a sálom szóból ered, ami azt jelenti, hogy „békesség”, és először itt jellemzi Jákób útját.
Miután megvásárolt egy földterületet az ott lakóktól (1Móz 33:19), felállított egy oltárt, ami tanúsította a hitét és azt, hogy tudja, valójában mindenben az Úrtól függ. A bemutatott áldozatok istentiszteleti cselekmények voltak.
Életében ekkor szembesült Jákób-Izrael először a letelepedéssel járó bajokkal. Megpróbált helyet találni magának a kánaániak között, mint ahogy egykor Izsák tette Gérárban, Abimélekkel tárgyalva (1Móz 26:1-33).
Olvassuk el 1Mózes 34. fejezetét! Mi történt, ami felborította a tervét, hogy békében lakozhat ott?
A szörnyű történet esete kiemeli a szereplők jellemének és tetteinek kétes voltát. A kéjvágyó Sikem erőszakot tett Dinán, de azt a jellemzést is olvassuk róla, hogy őszintén megszerette a lányt és helyre akarta hozni a dolgokat. Még arra is hajlandó volt, hogy alávesse magát a körülmetélés szövetségi rítusának.
Simeon és Lévi, akik Isten és a parancsolatok védelmezőinek tüntetik fel magukat, ellenzik a kánaániakkal való vegyesházasságot (3Móz 19:29), közben hazugsághoz és becsapáshoz folyamodnak (1Móz 34:13), vérontásra, zsákmányszerzésre készen (1Móz 34:25-27). A tetteik elítélendőek (miért nem csak a vétkest büntették meg?), ráadásul igen sok probléma is származhatott belőlük.
Jákóbot csak a béke érdekli. Amikor beszámolnak neki arról, hogy a lányát megerőszakolták, nem mond semmit (1Móz 34:5). Miután pedig értesült a fiai tettéről, a következmények miatt nyíltan megrója őket: „Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakói előtt, a kánaániak és a perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és elvesztenek engem, egész házam népével együtt” (1Móz 34:30, ÚRK).
A történetekben újból és újból csalást és becsapást látunk, de kedves, jó tetteket is. Mit árul ez el az emberi természetről?
Letöltés |