Jákób számára a száműzetésének utolsó hét éve teher volt, bár ezek bizonyultak a legtermékenyebb éveinek. Ekkor született meg tizenkét gyermeke közül tizenegy, akik azután Isten népének ősatyái lettek.

Jákób történetének ez a központi szakasza (1Móz 25:19–35:26), és azzal a kulcskifejezéssel kezdődik és végződik, hogy Isten „megnyitotta méhét”, először Leára (1Móz 29:31), majd pedig Ráhelre (1Móz 30:22) utalva. E kijelentés után minden alkalommal születés következik, annak bizonyítékául, hogy a gyermekek Isten csodálatos közbelépésének eredményeként jöttek a világra.

Olvassuk el 1Móz 29:31–30:22 szakaszát! Hogyan kell ma értenünk az ebben a szakaszban foglaltakat?

Isten megnyitotta Lea méhét, fia született, Rúben. Ebben a névben benne van a rá’áh (látni) ige. Mivel Isten látta, hogy Jákób nem szereti Leát (1Móz 29:31), ez a gyermek kárpótolta az asszonyt fájdalmáért és szenvedéséért.

A második fiúnak a Simeon nevet adja, amiben benne van a sáma’ (meghallotta, meghallgatta) ige, mivel Isten „meghallotta” (sáma’) fájdalmának mélységét, megalázó voltát, ezért megszánta (1Móz 29:33), ahogyan ez Hágár esetében is történt. Lea fiának, Simeonnak a neve emlékeztet Hágár fiáéra, Izmaelére is, ami azt jelenti, hogy „Isten meghallgat” (lásd 1Móz 16:11). Amikor megszületik Lea negyedik fia, Júdának nevezi, aminek a jelentése: „hálaadás”. Lea ekkor már nem utal a fájdalmára, sem az áldására, csak Istenre figyel, dicsőíti az Urat kegyelméért.

Furcsamód Isten csak azután „emlékezik meg” Ráhelről és nyitja meg a méhét (1Móz 30:22), hogy Lea nem szült újból. Ráhelnek, a szeretett feleségnek hét évet kellett várnia a házassága után és tizennégy évet Jákóbbal való eljegyzése után, hogy megszülessen az első fia (1Móz 29:18, 27; vö. 30:25). A gyereknek a József nevet adta, kifejezve, hogy „Elvette [’ásap] Isten a gyalázatomat” és „Adjon [jásap]… másik fiút is” (1Móz 30:23-24, ÚRK). Bármennyire helytelen volt is több tettük, még ha nem is helyeselte azokat Isten, képes volt felhasználni a történteket arra, hogy egy népet teremtsen Ábrahám magvából.

Az emberi gyengeségek és hibák ellenére Isten szándéka megvalósul a mennyben és a földön is. Hogyan mutatja be ez a történet is ezt?