Olvassuk el 1Móz 29:1-30 szakaszát! Hogyan és miért engedett Isten teret Lábán csalásának? Mit tanult ebből Jákób?

Úticélját elérve – talán célzásként az Isten jelenlétét jelképező bételi kőre (1Móz 28:18-19) – egy kő az első, amit Jákób meglát. Végül is ez ad majd alkalmat neki arra, hogy szóba elegyedjen Ráhellel. Meghallja az ott várakozó pásztoroktól, hogy éppen Ráhel jön megitatni a juhokat, ezért javasolja nekik, hogy hengerítsék el a követ, amire azonban ők nem hajlandók. Ez lehetőséget teremt számára, hogy ő maga tegye ezt meg, így mutatkozik be Ráhelnek (1Móz 29:10-11).

Ráhel szalad a családjához a hírekkel. Az első találkozás meghatározó lett: „Megszerette azért Jákób Ráhelt” (1Móz 29:18, ÚRK), annyira, hogy a hét év, ameddig Lábánnál dolgozott érte, „csak néhány napnak” tűnt számára (1Móz 29:20).

Csakhogy a hét év végén Jákóbot becsapják. Az esküvő éjjelén Leát, az idősebb lányt, nem pedig Ráhelt találja az ágyában. Lábán az ünnep mozgalmasságát és a férfi erős érzelmeit, sebezhetőségét kihasználva tudta véghezvinni ravasz cselfogását. Érdekes, hogy Jákób ugyanazt a szógyököt használja a „csalásra” (1Móz 29:25), mint amivel Izsák jellemezte azt, ahogyan Jákób vele és a bátyjával elbánt (1Móz 27:35).

Figyeljük meg, ezt a gondolatot tükrözi a bosszú törvénye (lex talionis) is: „Szemet szemért, fogat fogért” (2Móz 21:24; vö. 1Móz 9:6), arra kényszerítve az elkövetőt, hogy ő is hasonlót éljen át, mint az áldozat, vagyis az elkövetőre is az vár, mint amit az áldozat elszenvedett. Így amit Jákób mással tett, azt most ellene követték el.

Jákób ekkor megtudja, hogy mit jelent csalás áldozatává válni. Ironikus, hogy Isten Jákóbot a csalása miatt Lábán csalása által tanítja móresre. Jákób, a „csaló” (1Móz 27:12) tisztában volt azzal, hogy mit jelent a csalás, de meglepődik, amikor ő is az áldozata lesz. Felteszi a kérdést: „Miért csaltál meg engem” (1Móz 29:25)? Ebből is kitűnik, hogy átérezte, milyen rossz, ha becsapják az embert.

A csaló Jákóbot is becsapták. Hogyan tanulhatunk meg akkor is bízni Istenben, amikor nem történik igazságtétel, amikor büntetlen marad, aki rosszat tesz, vagy amikor ártatlanok szenvednek?