LÓT SODOMÁBAN

Olvassuk el 1Móz 18:16–19:29 szakaszát! Ábrahám prófétai szolgálata mennyiben érintette Lót iránti felelősségét?

Isten éppen akkor erősítette meg Ábrahámnak tett ígéretét, hogy fia fog születni, ő pedig ahelyett, hogy a jó hír örömét élvezte volna, szenvedélyes vitába bonyolódott Istennel a Sodomában élő Lót sorsa felett. Ábrahám nemcsak egyszerűen egy próféta volt, akinek Isten kijelentette az akaratát, hanem olyan próféta volt, aki közbenjárt a gonoszokért. A héberben az „ÚR előtt állt” (1Móz 18:22, ÚRK) kifejezés azt jelenti, hogy imádkozott.

Ábrahám valójában alkudozott Istennel Sodoma megmentéséért, ahol az unokaöccse, Lót lakott. Ötventől tízig eljutottak, és Isten meg is kímélte volna a város lakóit, ha csak tíz igaz ember lett volna köztük.

Természetesen ha elolvassuk, hogy mi történt, amikor a két angyal elment Lótot figyelmeztetni arra, ami majd bekövetkezik (1Móz 19:1-10), felmérjük, mennyire beteggé, gonosszá váltak az emberek. Valóban szörnyű hely volt Sodoma, mint még sok város körülöttük. Ez volt az egyik oka az ott élők kiűzetésének (lásd 1Móz 15:16).

„És most elérkezett Sodoma utolsó éjszakája. A bosszúállás fellegei már rávetették árnyékukat a pusztulásra ítélt városra. De lakói ezt nem vették észre. Amíg az angyalok közeledtek, hogy a pusztításra szóló megbízásukat végrehajtsák, az emberek jólétről és kedvtelésről álmodtak. Az utolsó nap is olyan volt, mint a többi, jött és elmúlt. Este szállt a kedves és zavartalan tájra. A páratlanul szép vidék a lenyugvó nap sugaraiban fürdött. A hűvös alkony előcsalogatta a város lakóit, és a szórakozni vágyó tömeg sétálgatott, kihasználva a perc örömeit” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 123-124. o.).

Végül Isten csak Lótot, a feleségét és a két lányát mentette meg (1Móz 19:15), a minimumnak, a tíznek még a felét sem. Lót vejei nem vették komolyan a figyelmeztetést, így a városban maradtak (1Móz 19:14).

Utána elpusztult a szép vidék. Ebben a szakaszban többször is előfordul Sodoma pusztulására utalva a héber hápak (megsemmisít, felfordít) ige (1Móz 19:25). Azt a gondolatot fejezi ki, hogy „visszájára fordult”, mint ahogyan az özönvíz „visszafordította” az eredeti teremtettséget (1Móz 6:7). Sodoma pusztulása bizonyos értelemben az édeni állapotok (1Móz 13:10) „felfordítása” volt, a végidei pusztítás előjelének is számít (lásd Júd 7).


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: