Olvassuk el 1Móz 6:13–7:10 szakaszát! Milyen tanulságot találunk ebben a beszámolóban az emberiség történelmének korai időszakából?

Dánielhez hasonlóan Nóé is próféta volt, megjövendölte a világ végét. A bárkának fordított héber szó a tébáh (1Móz 6:14) ugyanaz a ritka egyiptomi jövevényszó, ami 2Móz 2:3 versében úgy olvasható a fordításban, hogy gyékényládácska – ebbe tették a kis Mózest, aki megmenekült, majd kivezette Izraelt Egyiptomból. Vannak, akik a bárka és a szent sátorban elhelyezett szövetség ládája (2Móz 25:10) között látnak párhuzamokat. Az özönvíz idején a bárka tette lehetővé az emberek túlélését, a szövetség ládája pedig, ami Isten jelenlétét jelképezte a nép között (2Móz 25:22), Istennek a népéért végzett megváltói munkájára mutatott rá. „Nóé úgy cselekedett, amint Isten parancsolta neki, mindent aszerint tett” (1Móz 6:22, ÚRK) – így zárul az előkészület szakasza. Az ’ásáh (cselekedett) ige Nóé tettére utal, amellyel válaszolt a szakasz kezdetén (1Móz 6:14) az ’ásáh (csinálj) igére Isten parancsában, ami ötször is megismétlődik (1Móz 6:14-16). Nóé feleletében Isten parancsa visszhangzik, ami azt jelzi, hogy tökéletesen engedelmeskedett annak, amit az Úr meghagyott neki. Érdekes, hogy ezt a kifejezést találjuk a szövetség ládájának elkészítésével kapcsolatban is (2Móz 39:32, 42; 40:16). „Isten megadta Noénak a bárka pontos méreteit, és világosan meghatározta építésének minden részletét. Emberi bölcsesség nem tudott volna kigondolni olyan erős és masszív építményt. Isten volt a tervező és Noé az építőmester” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 64. o.). Tehát a bárka és a szövetség ládája (a héberben ugyanaz a szó) újból megerősíti, hogy mindkettőnek mentő szerepe volt. Nóé engedelmességét az Ige úgy mutatja be, mint ami része volt Isten megváltási tervének. Nóé egyszerűen azért menekült meg, mert volt hite megtenni azt, amit Isten parancsolt neki (lásd Zsid 11:7). Az egyik korai példáját adta annak, hogy a hit cselekedetekben nyilvánul meg, és csak ez számít hitnek (Jak 2:20). Röviden tehát „Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt” (1Móz 6:8, ÚRK), és a már megkapott kegyelemre válaszul cselekedett hűségesen, engedelmeskedett annak, amit Isten megparancsolt neki. Vajon nem így kellene mindannyiunknak tenni?

Olvassuk el 2Pt 2:5-9 verseit! Miért csak Nóé családja menekült meg? Nekünk mi a szerepünk abban, hogy a közelgő ítélet figyelmeztetése eljusson a világhoz? Mi a tanulsága Nóé történetének ezzel kapcsolatban?