Mit tudunk meg 1Móz 4:1-2 szakaszából a két fiúgyermek születéséről?

Az Éden kertjéből történt kiűzetés után a bibliai író egy születésről számol be elsőként. 1Móz 4:1 héber szövegében „az Úr” (JHVH) közvetlenül kapcsolódik a „férfi” szóhoz, amint a következő, szó szerinti fordítás is érzékelteti: „Nyertem egy férfit, valóban az Úr maga”, ami egy angol fordításban így hangzik: „Fiúgyermeket szültem – az Urat.”

Ez a szó szerinti fordítás azt sejteti, hogy Éva, emlékezve 1Móz 3:15 messiási próféciájára, hitte, hogy a Megváltó, az Úr született meg tőle. „Az Üdvözítő eljövetelét Isten már az Édenben megjövendölte. Amikor Ádám és Éva első ízben hallották az ígéretet, annak gyors bekövetkezését várták. Örömmel fogadták elsőszülött fiukat, remélve, hogy ő lesz a Szabadító” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 23. o.).

Valójában Kain foglalja el a történet legnagyobb részét. Nemcsak ő az elsőszülött, a szülei által csaknem „imádott” fiú, hanem Mózes első könyvében a testvérek közül egyedül ő szólal meg. Kain születéséről Éva lelkesen beszél, Ábeléről azonban nem mond semmit, legalábbis a feljegyzett szöveg szerint. Az elbeszélés egyszerűen beszámol arról, hogy Éva „ismét szült” (1Móz 4:2, ÚRK).

A Kain név a héber qanah igéből ered, és azt jelenti, hogy „szerezni”, valamilyen értékes és nagy dolog elnyerését jelöli. Az Ábel (héberül Hebel) jelentése pedig: „hiábavaló” (Zsolt 62:10) vagy „lehelet” (Zsolt 144:4), arra utal, hogy valami megfoghatatlan, üres, tartalmatlan. Ez a szó (hebel – Ábel) többször is előfordul A prédikátor könyvében, „hiábavaló” jelentéssel. E rövid szövegekbe nem kívánunk többet beleérteni, mint ami valójában bennük van, de talán azt fejezik ki, hogy Ádám és Éva csak Kainban reménykedett, mert úgy hitték, hogy nem a testvére, hanem ő a megígért Messiás.

Mi mindenre mondható az életben, hogy valójában hebel, pedig úgy tekintünk rá, mintha sokkal fontosabb volna? Miért kell tisztában lenni a lényeges és a nem fontos dolgok közötti különbséggel?