Olvassuk el 1Móz 3:7-13 verseit? Vajon miért érezte szükségét Ádám és Éva, hogy elbújjon Isten elől? Miért kérdezte azt Isten, hogy „Hol vagy?” Az első emberpár miért próbálta igazolni a viselkedését?

A bűn elkövetése után Ádám és Éva mezítelennek érezte magát, mivel elveszítették az Isten jelenlétét tükröző dicsőség ruháját (lásd Zsolt 8:6; vö. 104:1-2). Istenképűségüknek ártott a bűn. „…körülkötőket csinálának maguknak” (1Móz 3:7) – olvassuk a kifejezést, ami a héber eredetiben ugyanaz az ige, mint ami eddig csak arra utalt, amit Isten, a Teremtő alkotott (1Móz 1:7, 16, 25 stb.). Mintha a Teremtő helyébe léptek volna, miközben próbálták leplezni a bűnüket. Pál erre elítélően utal, ezt nevezi cselekedetek általi igazságnak (Gal 2:16).

Az emberpárhoz forduló Isten egy retorikai kérdést tesz fel: „Hol vagy?” (1Móz 3:9), hasonlóan ahhoz, amit később Kaintól kérdezett (lásd 1Móz 4:9). Természetesen tudta a választ a kérdésére. A vétkes felek érdekében kérdezett, hogy segítsen nekik felmérni, mit is tettek, ugyanakkor bűnbánatra és az üdvösség felé vezesse őket. Attól a pillanattól kezdve, hogy az ember bűnt követett el, az Úr a megváltásáért, szabadításáért munkálkodott. Lényegében az egész jelenet a vizsgálati ítélet gondolatát tükrözi, ami úgy kezdődik, hogy a bíró kihallgatja a bűnöst (1Móz 3:9), hogy felkészítse az ítéletre (1Móz 3:14-19). A bíró azért is így jár el, hogy bűnbánat ébredjen a vétkezőben, ami végül a megváltáshoz vezet (1Móz 3:15). Ezt a motívumot az egész Bibliában látjuk. Először, mint általában a bűnösök, Ádám és Éva is másokat okolva igyekszik kitérni a vádak elől. Isten kérdésére Ádám úgy válaszolt, hogy az asszony, akit maga Isten adott mellé (1Móz 3:12), ő vette rá a tettére. Éva hibája volt (és Istené, amire burkoltan célzott), nem az övé. Éva erre azt felelte, hogy a kígyó ámította el. 1Móz 3:13 versében a héber „násᒔ szó (becsap, megtéveszt, ámít) azt jelenti, hogy hamis reményt ébreszt valakiben, elhiteti, hogy jó, amit a másik tesz (2Kir 19:10; Ézs 37:10; Jer 49:16).

Ádám az asszonyt okolja, azzal, hogy ő adta neki a gyümölcsöt (ebben van némi igazság), Éva pedig a kígyót hibáztatja, mondván, hogy ő ámította el (és ebben is van igazság), végeredményben azonban mindketten vétkesek voltak.

Mást hibáztattak azért, amit ők tettek? Miért olyan könnyű ebbe a csapdába esni?