SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3; János 8:44; Róma 16:20;

2Korinthus 11:3; 1Timóteus 2:14-15; Zsidók 2:14;

Jelenések 12:7-9

„Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod” (1Móz 3:15, ÚRK).

Egy figyelmeztetés is elhangzott a számtalan ajándék mellett, amit Isten ősszüleinknek adott az Édenben: „A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz” (1Móz 2:16-17, ÚRK). Isten megtiltotta annak a gyümölcsnek a fogyasztását, ami a jó és a gonosz tudása fájáról származott, és ez arra utal, hogy a jót ismerniük kellett, de a rosszat nem.

Mi már biztosan értjük, hogy miért nem.

Azután rájuk is szakadt a halálos veszély, ami miatt Isten óvta őket az engedetlenségtől (1Móz 2:17): valóban halál várt rájuk (1Móz 3:19). Isten megtiltotta, hogy egyenek az élet fájáról (1Móz 3:22), majd az Éden kertjét is el kellett hagyniuk (1Móz 3:24). Mivel bűnösök lettek, nem juthattak hozzá ahhoz, ami örök életet adhatott volna nekik.

A tragédia közben azonban felcsillant a remény is, amiről 1Móz 3:15 versé­ben olvasunk. Ezt nevezzük úgy, hogy „ősevangélium” vagy „az első evangéliumi ígéret”. Igen, ebben a versben találjuk az első evangéliumi ígéretet a Bibliában, Isten itt mondta el először az embernek, hogy a bűneset dacára mindannyiunk számára biztosított menekülési utat.