Nem mágikus betűket tároló varázskönyv,

bemagolt kegyes mondatok halmaza,

de teljes és gazdag, mint maga az Élet.

Átizzítja újra meg újra

Aki ihlette: a Lélek.

Feszültségek pólusai közt

izzik az élet árama.

Százszor ismert – mégis meglepő;

gyönge papírlap – isteni erő;

régtől kifejtett – és mégis titok,

ha egy-egy mondatára rányitok,

mennyei béke – villámló döbbenet;

emberek tollán át – Isten szava.

Leleplezi milyen

s megmutatja, mivé válhat az ember.

Benne Isten megmutatkozik,

lehajlik értünk s magához emel fel.

Keményen szól:

sziklazúzó pöröly.

Halk és szelíd szó:

felüdülni jöjj!

Megértem: mi miért

történt velem,

és távlatot, célt kap

a történelem.

Bibliám nem betűhalmaz,

hanem maga az Élet.

Törékenyen, mégis győzelmesen,

gyilkolhatóan s megölhetetlenül

az Ige – testté lett.

Emlékeztet naponta: ne feledjem,

az Ige testté akar lenni – bennem.