Olvassuk el Zsid 12:22-24 szakaszát! Miről ír Pál ezekben a versekben?
A zsidókhoz írt levél megerősíti, hogy elérkeztünk a Sionhoz, ahol egy nagy ünnepségen veszünk részt: „Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez” (Zsid 12:22, RÚF). Jézusba, a képviselőnkbe vetett hittel jöttünk. Az ünnepségen az angyali seregek megszámlálhatatlan sokasága között ott találjuk a középpontban Istent és Krisztust. Az „elsőszülöttek ünnepi seregéhez” csatlakoztunk (Zsid 12:23, RÚF), a nevünk benne van a mennyei könyvekben, az Úr népének tagjai között (2Móz 32:32; Zsolt 56:9; Dán 12:1; Mal 3:16; Lk 10:20; Jel 13:8; 17:8).
Mi azért vagyunk „elsőszülöttek”, mert a legkiválóbb Elsőszülöttel, Jézussal osztozunk az örökségen (Zsid 1:6). Így nem vendégként, hanem állampolgárként érkezünk (vö. Fil 3:20). A szakasz úgy mutat be minket, hogy a „tökéletes igazak lelkei” (Zsid 12:23). Ez a kifejezés képletes, emberi természetünk egészét jelenti. A kifejezés rokon értelmű a „lelkek” Atyja megnevezéssel Zsid 12:9 versében, ami úgy utal Istenre, mint aki mindannyiunk Atyja, hiszen az embereknek lelki természetük van.
Az összejövetelen Jézus királyi uralmának, papi szolgálatának kezdetét, illetve az új szövetség hatálybalépését ünneplik. A zsidókhoz írt levél szerint a Sion hegyén történik mindez. A Zsid 1:5-14 részében idézett zsoltárok közül három a Fiú trónra lépését írja le, aminek a helyszíne a Sion volt (Zsolt 2:6-7; 102:22-28; 110:1-2).
Továbbá Sion hegyén jelentette ki az Atya a Fiú „örökös” papságát (Zsid 5:6), ez idézet Zsolt 110:4 verséből. A 110. zsoltár szerint a Sion hegyén jelölte ki a Fiút Főpappá (Zsolt 110:2). A zsidókhoz írt levél úgy érvel, hogy Jézus papi felavatása egyben az új szövetség kezdetét is jelenti (Zsid 7:11-22). Így a Sion hegye az új szövetség szentesítésének is a helye. Zsid 12:22-24 tehát azt az ünnepséget írja le, amire Jézus mennybemenetelekor került sor.
A gyakorlatban hogyan ünnepelhetjük Jézusnak, papi szolgálatának és az új szövetségnek a valóságát az életünkben? Hogyan illeszthetjük be ezt a dicsőítésünkbe? Miért hiterősítő az, ha örömmel gondolunk erre a nagyszerű igazságra?
Letöltés |