SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 32:32; Zsoltárok 15:5; 16:8;
Dániel 7:9-10, 13-22; Aggeus 2:6-9, 20-22;
Zsidók 12:18-29; 13:15-16
„Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kapunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel” (Zsid 12:28, RÚF).
Az e heti szakasz, Zsid 12:18-29 a levél csúcspontja. Azzal foglalja össze a fő gondolatot, hogy megismétli azt, amivel kezdődött: Isten személyesen szólt hozzánk Fia által, ezért nagyon figyelnünk kell rá (Zsid 1:1-2; 12:25). Jézus bemutatása Zsid 12:22-24 verseiben összegzi a levél rá vonatkozó állításait: Ő az új szövetség Közvetítője, a vére üdvösséget kínál a hívőknek. Az érdekünkben végzett papi és királyi szolgálata a mennyei seregeknek ünneplésre ad okot. Zsid 12:25-29 szakaszával ér csúcspontjára a záró buzdítás: közeleg Isten ítélete, ami ellenségeinek pusztulást hoz, népének viszont menekedést és új országot jelent (Zsid 12:28-29).
A szakasz vége újból megerősíti annak a jelentőségét, amit Jézus elért a kereszten, és a hívők figyelmét a diadalmas második adventre irányítja. Dániel próféta könyve 7. fejezetének képvilágát használva emlékezteti Pál az olvasóit, hogy Krisztus már átvette az országot Istentől, a Bírótól (Dán 7:9-14) és a hívők, „a Felséges szentjei” vele együtt örökké birtokolni fogják azt (Dán 7:18).
![]() |