SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 15:6-21; Jeremiás 34:8-22;

Efezus 3:14-19; Zsidók 7:27; 9:15, 22-28; 10:10

„Mert egyetlen áldozattal örökre tökéleteseké tette a megszentelteket” (Zsid 10:14, RÚF).

Az ókori ember számára felháborító volt még a gondolat is, hogy Istenként tiszteljenek valakit, akit bűnösként elítéltek és keresztre feszítve kivégeztek. A római irodalomban ritkán található utalás a keresztre, ami mutatja, mennyire idegenkedtek ettől. A zsidók törvénye pedig kimondta, hogy „átkozott… aki fán függ” (5Móz 21:23).

A keresztény katakombákban talált első festmények olyan motívumokat jelenítettek meg, amelyek pávát (ami feltételezhetően a halhatatlanságot jelképezte), galambot, a sportolók győzelmi pálmáját és halat ábrázoltak. Később más témák is felbukkantak: Noé bárkája; Ábrahám, amint Izsák helyett feláldozza a kost; Dániel az oroszlánok vermében; Jónás, amikor partra veti a cet; a bárányt hordozó pásztor; avagy a gutaütött meggyógyítása; illetve különböző csodák ábrázolása, mint pl. Lázár feltámasztásása. Ezek mind az üdvösség, a győzelem és a gondviselés jelképei voltak. A kereszt ugyanakkor a vereség és a szégyen gondolatát közvetítette. Mégis a kereszt vált a kereszténység szimbólumává. Pál egyszerűen így nevezte az evangéliumot: „a keresztről való beszéd” (1Kor 1:18).

Ezen a héten annak nézünk utána, hogyan jelenik meg A zsidókhoz írt levélben a kereszt.