SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 24:1-8; Jeremiás 31:31-34;
Ezékiel 36:26-27; Zsidók 7:11-19; 8:1-6, 10-12
„Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett” (Zsid 8:6, RÚF).
Tökéletes életével és helyettünk vállalt halálával Jézus új, különb szövetségért járt közben ember és Isten között. Áldozatával eltörölte a halálbüntetést, ami a törvényszegéseink miatt fenyegetne, és lehetővé tette az új szövetséget.
Ezt az igazságot Zsid 10:5-10 szakasza magyarázza. Úgy jellemzi Jézust, mint aki tökéletesen engedelmes volt, amint a szövetség megkövetelte. A 40. zsoltárra hivatkozik, amelyben Dávid kifejezte a vágyát, hogy teljes mértékben Istennek akar engedelmeskedni: „Íme, megjelentem, a könyvtekercsekben írva van rólam. Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsolt 40:8-9, RÚF). „Az eredeti szövegösszefüggésben ez a kifejezés [»hogy akaratodat teljesítsem«] az Isten akaratának való erkölcsi engedelmességet mutatta be. A zsidókhoz írt levél szerzője azért élt ezzel a kifejezéssel, hogy érzékeltesse: Krisztus az áldozatával Isten akaratát teljesítette, elfogadható engesztelést végzett, amit az állatáldozatok nem biztosíthattak” (The SDA Bible Commentary. 7. köt. 460. o.).
Pál számára ez a zsoltár különleges jelentőségűvé vált Jézus testet öltésével, aki megtestesítette az új szövetség engedelmességét. Ő a mi példaképünk. Megmentett bennünket nemcsak halála, hanem tökéletes engedelmessége által is.
Letöltés |