Zsid 6:4-8 részének szigorú és komoly figyelmeztetése után Pál kifejezi: bízik abban, hogy az olvasói nem szakadtak el a Fiútól és a jövőben sem teszik ezt. Reméli, hogy megszívlelve a figyelmeztetést jó gyümölcsöket fognak teremi. Olyanok lesznek, mint a „föld”, amit Isten gondoz, ezért a várt gyümölcsök teremnek meg bennük. Részesülnek majd Isten áldásában (Zsid 6:7), ami nem más, mint az üdvösség (Zsid 6:9).

Olvassuk el Zsid 6:9-12 szakaszát! Soroljuk fel azokat a jó dolgokat, amelyeket a hívők tettek és továbbra is tesznek, illetve magyarázzuk meg, hogy ez mit jelent!

A hívők azzal mutatták ki a szeretetüket az Úr „neve” iránt, azaz maga Isten iránt, hogy szolgáltak a szenteknek. Itt nem elszigetelt múltbeli esetekről volt szó, hanem egészen addig tartó folyamatos tettekről. Nem a kivételes cselekedetek mutatják be az ember valódi jellemét. Az Isten iránti szeretet legnagyobb bizonyítékai nem feltétlenül az úgymond „vallási” cselekedetekben, hanem a többi ember, főként a nehezebb helyzetben levők iránti szeretetben mutatkoznak meg (Mt 10:42; 25:31-46). Pál tehát buzdítja a hívőket, hogy ne feledkezzenek meg a jó cselekedetekről (Zsid 13:2, 16).

Vessünk egy pillantást Zsid 6:12 versére! Arra figyelmeztet, hogy ne legyünk „restek”, ez jellemzi ugyanis azokat, akik nem fejlődnek tovább és akiknél fennáll az elfordulás veszélye (Zsid 5:11; 6:12). A reménységet nem pusztán a hit elméleti fejtegetése tartja életben, hanem a szeretetteljes tettekkel kifejezett hit (Róm 13:8-10).

Pál azt akarta, hogy az olvasói azokat kövessék, akik a hitük és türelmük révén öröklik az ígéreteket. Már utalt a pusztai nemzedék rossz példájára, akik a hit és a kitartás hiányában nem nyerhették el a megígért örökséget. Ezek után említi Ábrahámot (Zsid 6:13-15) annak példájaként, aki „hit és béketűrés” (ÚRK) által megkapta az ígéretet. A zsidókhoz írt levél 11. fejezetében folytatódik a hithősök felsorolása, ami a 12. fejezetben Jézussal ér a tetőpontra, hiszen a hit és a türelem tekintetében is Ő a legfőbb példaképünk (Zsid 12:1-4). Jel 14:12 verse szerint hit, béketűrés és a törvény megtartása jellemzi a végidőben élő szenteket.

Időnként intenünk kell azokat, akiket szeretünk. Mit tanulhatunk meg az apostoltól mások figyelmeztetése és bátorítása terén?