SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 16:24; Róma 6:6; Zsidók 6:4-6, 9-13,

17-20; 10:26-29

„Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké” (Zsid 6:19-20, RÚF).

Zsid 5:11–6:20 szakasza megszakítja a Jézus értünk végzett papi szolgálatáról szóló teológiai fejtegetést. Pál beékel a gondolatmenetébe egy szigorú figyelmeztetést a Krisztustól való eltávolodás veszélyéről.

Úgy tűnik, fennállt annak az esélye, hogy az emberek belemerülnek az önsajnálat és a hitetlenség mocsarába. Pál apostolt aggasztotta, hogy a nehéz helyzet miatt tompult olvasói és hallgatói lelki érzékenysége, és emiatt nem fejlődnek az evangélium megértésében és tapasztalásában.

Vajon nem fenyeget mindannyiunkat az a veszély, hogy a megpróbáltatások miatt elcsüggedünk, következésképpen pedig eltávolodunk a hittől?

A szigorú figyelmeztetés viszont szeretetteljes bátorításban végződik. Pál kifejezi, hogy bízik az olvasóiban és magasztalja Jézust, akiben megtestesült Istennek a megváltásról szóló megszeghetetlen ígérete (Zsid 6:9-20). Zsid 10:26-39 szakaszában megismétlődik a figyelmeztetés és bátorítás ciklusa.

Ezt a ciklust fogjuk most tanulmányozni, miközben Jézus erősítő szavaira összpontosítunk.