SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 15:13-21; 5Mózes 5:12-15;

Zsidók 3:12-19; 4:1-11

„Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének” (Zsid 4:9).

A zsidókhoz írt levél 1-2. fejezetei úgy tekintenek Jézusra, mint aki Isten népé­nek Uraként és Szabadítójaként lép a trónra. A 3. és 4. fejezet bemutatja, hogy Ő ad nyugalmat nekünk. Ez a sorrend értelmet nyer, ha visszaemlékezünk arra, hogy Isten a megígért királynak és népének „nyugalmat” ígért az ellenségeiktől a dávidi szövetség szerint (2Sám 7:10-11, RÚF). Mivel Jézus már az Atya jobbján ül, most elérhető a számunkra ez a nyugalom.

A zsidókhoz írt levél ezt Istenhez tartozó, valamint szombati nyugalomként is jellemzi (Zsid 4:1-11). Az Úr alkotta, az Övé volt és Ádám és Éva is tapasztalhatta. Az első szombat tökéletesen telt annak a társaságában, aki lehetővé tette a tökéletességet. Isten azért is ígér szombati nyugalmat, mert a valódi szombatünneplés megtestesíti az ígéretet, hogy újból visszahozza a tökéletességet.

Szombatot tartva arra emlékezünk, hogy Isten tökéletesen gondoskodott mindenről, amikor megteremtette a világot és amikor megváltott a kereszten. A valódi szombatünneplés azonban amellett, hogy legfőképpen visszamutat a teremtésre, az Úr által megígért jövőnek az előízét is adja már itt, a tökéletességét elveszített világban.