A zsidókhoz írt levél kijelenti, hogy Jézus nem szégyell minket a testvéreinek nevezni (Zsid 2:11). Ő egy Istennel, ám minket is a családjába fogadott. Ez az összetartás ellenkező azzal a nyilvános megszégyenítéssel, amit a levél olvasói szenvedtek el a közösségeikben (Zsid 10:33).

Olvassuk el Zsid 11:24-26 részét! Hogyan példázzák Mózes döntései azt, amit Krisztus értünk tett?

Belegondoltunk már abba, mit jelentett Mózesnek, hogy „a fáraó lánya fiá­nak” (RÚF) nevezték? Hatalma volt az akkori legnagyobb birodalomban. A legmagasabb polgári és katonai képzésben részesült, neves férfi lett. István azt mondta róla, hogy „kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben” (ApCsel 7:22, RÚF). Ellen G. White hozzáteszi még ezt is: „az egyiptomi hadsereg kedveltjévé” vált, a fáraó pedig „úgy határozott, hogy örökbefogadott fiúunokáját teszi meg utódjának a trónon” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 204. o.). Mózes mégis lemondott minden előjogáról, amikor úgy döntött, hogy az izraelitákkal, a tanulatlan és hatalommal nem rendelkező rabszolganemzettel azonosítja magát.

Olvassuk el Mt 10:32-33, 2Tim 1:8, 12 és Zsid 13:12-15 verseit! Mit kér Isten tőlünk?

A zsidókhoz írt levél olvasóinak részben ez jelentett gondot. Üldözést és elutasítást szenvedtek el, ezért többen szégyellni kezdték Jézust, egyesek a tetteikkel majdhogynem meggyalázták (Zsid 6:6), ahelyett, hogy tisztelték volna Őt. Pál tehát állandóan arra szólítja fel az olvasóit, hogy ragaszkodjanak a hitvallásukhoz (Zsid 4:14; 10:23).

Isten azt kívánja, hogy Jézust az Urunknak és Testvérünknek ismerjük el. Megváltónkként már megfizette az adósságunkat, Testvérünkként pedig megmutatta, hogyan éljünk úgy, hogy hasonlíthassunk „Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött” (Róm 8:29, RÚF).

Gondolkodjunk el egy pillanatra a döntésről, amit Jézusnak kellett meghoznia, hogy testvéreinek fogadjon el minket! Neki miért kellett sokkal inkább leereszkednie, mint Mózesnek? Mit árul ez el Isten irántunk való szeretetéről?