SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 25:25-27; 1Korinthus 15:50;

Zsidók 2:14-16; 5:8-9; 11:24-26; 12:1-4

„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt” (Zsid 2:14).

A zsidókhoz írt levél 1. fejezete Jézusról, Isten Fiáról szól, aki uralkodik az angyalok fölött, „az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása” (Zsid 1:3). A 2. fejezetben Jézus az ember Fia, aki kisebbé lett az angyaloknál, magára vette az emberi természetet annak minden gyengeségével együtt, egészen a halálig (Zsid 2:7).

A levél 1. fejezetében Isten a következőt mondja Jézusról: „Én Fiam vagy te” (Zsid 1:5). A 2. fejezetben Jézus az embereket a „testvéreinek” (Zsid 2:12, RÚF) nevezi.

Az 1. fejezetben az Atya kijelenti a Fiú isteni uralmát (Zsid 1:8-12). A következő fejezetben a Fiú megerősíti az Atya iránti hűségét (Zsid 2:13a).

A zsidókhoz írt levél 1. fejezetében Jézus Isten – Úr, Teremtő, Megtartó és Király. A következő fejezetben Ő a kegyelmes és hűséges emberi Főpap.

Összefoglalva: Jézust hűséges és irgalmas testvérnek láthatjuk abban a leírásban, ami a Fiút az örök, teremtő Isten végső kinyilatkoztatásaként mutatja be (Zsid 1:1-4).