A zsidókhoz írt levél a jó és reményteljes igazság bemutatása mellett tartalmaz egy sor figyelmeztetést is, amelyek a 10-12. fejezetekben csúcsosodnak ki. E részeknek legalább két közös eleme van. Először is mindegyik a pusztai nemzedékhez hasonlítja a levél olvasóit. Másodszor pedig intenek bennünket, hogy legyen hitünk.

A pusztai nemzedék a saját szemével látta, amint Isten lenyűgöző hatalma jeleket és csodákat tett az Egyiptomból való szabadulásuk érdekében. Hallották, amint Isten kijelentette a Sínai-hegyről a Tízparancsolatot. Látták a tűzoszlopot éjszaka és az őket védő felhőt nappal. Mannát, mennyei kenyeret ettek. A táborhelyeik mellett található kövekből fakadó vizet ittak. Ám amikor az ígéret földjének határára érkeztek, nem tudtak bízni Istenben. Nem volt hitük, noha ez Isten legalapvetőbb elvárása felénk: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsid 11:6).

Pál azt mondta, hogy a pusztai nemzedékhez hasonlóan mi is az ígéret földjének határán vagyunk (Zsid 10:37-39), ugyanakkor nagyobb előjogaink és kötelezettségink vannak. Nem hallottuk Istent beszélni a Sínai-hegyen, de a Szentírásban az Úr hatalmasabb kinyilatkoztatását láthattuk: Isten testté lett Jézus Krisztus személyében (Zsid 12:18-24). A kérdés a következő: vajon nekünk lesz hitünk? A szerző arra bátorít, hogy kövessük a hithősök remek sorának példáját, akik közül kimagaslik Jézus.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Megtanultuk, hogy Jézus a Bajnokunk, aki előttünk megy a csatába az ördög ellen. Egyházként hogyan küzdhetünk együtt, egységben a Bajnokunk mögött? Mi minden akadályozza ezt az egységet? Mivel tudja gyengíteni az egyházunkat Sátán? Hogyan vette el Izrael erejét a múltban?

2) Hívőként a papok közössége vagyunk, Isten irányítása alatt. Hogyan mutathat be a gyülekezetünk jobb hálaáldozatot, ajánlhat fel jobb cselekedeteket Istennek? Adjunk konkrét és gyakorlati válaszokat erre a kérdésre!

3) Mennyiben hasonlít a helyzetünk az ígéret földje küszöbén álló pusztai nemzedékére? Milyen tanulságokat vonhatunk le a hasonlóságokból?