A zsidókhoz írt levél fő mondanivalója az, hogy Jézus a Vezetőnk, aki az Atya jobbján ül (Zsid 8:1). Mint a Fiú Isten mindig is a világegyetem uralkodója volt, ám amikor Ádám és Éva bűnbeesett, Sátán lett ennek a világnak a fejedelme (Jn 12:31; 14:30; 16:11). Jézus azonban eljött és legyőzte Sátánt a kereszten, visszanyerte az uralkodás jogát azok felett, akik elfogadják Őt Megváltójuknak (Kol 2:13-15).
A zsidókhoz írt levél első két fejezete főképpen Jézus királlyá avatására összpontosít.
Olvassuk el Zsid 1:5-14 szakaszát! Mi történik itt?
Ezeket a verseket három szakaszra lehet osztani. A trónralépési szertartás egy-egy oldalát mutatják be az egyes részek. Először is Isten királyi Fiának fogadja el Jézust (Zsid 1:5). Másodszor bemutatja a Fiút a mennyei udvarnak, ahol imádattal fordulnak felé (Zsid 1:6, 8) és kihirdeti örök uralmát (Zsid 1:8-12). Harmadszor pedig a trónra ülteti a Fiút – ami valódi hatalomátruházást jelképez a föld fölött (Zsid 1:13-14). Az Újszövetség egyik legfontosabb tanítása az, hogy Isten Jézusban teljesítette be a Dávidnak tett ígéreteit (lásd 2Sám 7:8-16; Lk 1:30-33). Krisztus Dávid vérvonalából született, Dávid városában (Mt 1:1-16; Lk 2:10-11). Szolgálata során az emberek gyakran hívták úgy, hogy „Dávid fia”. Arra a vádra hivatkozva végezték ki, hogy a „zsidók királyának” nevezte magát (Mt 27:37). Péter és Pál hirdette, hogy Jézus feltámadt a halálból, beteljesítve az ígéreteit, amelyeket Dávidnak tett (ApCsel 2:22-36; 13:22-37). János pedig azt mondta róla, hogy Ő „a Júda nemzetségéből származó oroszlán” (Jel 5:5).
A zsidókhoz írt levél természetesen egybecseng ezzel. Isten Jézus által teljesítette be Dávidnak tett ígéreteit: nagy „nevet” adott neki (Zsid 1:4), a Fiává fogadta (Zsid 1:5), örökérvényűvé tette uralmát (Zsid 1:8-12) és a jobbjára ültette (Zsid 1:13-14). Ráadásul a 4. fejezet szerint Jézus vezeti majd be a népet Isten nyugalmába, illetve arra is emlékeztet, hogy megépíti Isten házát (Zsid 3:3-4).
Ő tehát a törvényes uralkodója a földnek, aki értünk, a hűségünkért hadakozik Sátánnal, a trónbitorlóval.
Miért vigasztaló a tudat, főként a megpróbáltatásaink között, hogy Jézus a világegyetem Ura?
Letöltés |