David A. deSilva egyértelműen elmagyarázza, miért üldözték a korai keresztényeket: „A keresztények olyan életmódot tettek magukévá, ami… antiszociálisnak, sőt felforgatónak is minősülhetett. Az állam, a hatóságok, a barátok és a család iránti hűség jelképének tartották az istenekhez való lojalitást, amit áldozatbemutatásokkal és a hasonló alkalmakon való áhítatos jelenléttel fejezhettek ki. Az istenségek tisztelete jelképezte azt, hogy az illető elkötelezett azok iránt a kapcsolatok iránt, amelyek biztosították a társadalom szilárdságát és jólétét. Az ettől tartózkodó keresztényekre (ahogyan a zsidókra is) gyanakodva, mint lehetséges törvényszegőkre, a birodalmon belüli zavarkeltőkre tekintettek” (Perseverance in Gratitude. Grand Rapids, MI, 2000, Eerdmans Publishing Company, 12. o.).

„Van biztos orvosság a csüggedtek számára: a hit, az ima és a munka. A hit és a tevékenység napról napra növekvő biztonságérzetet és megelégedést ad. Kísért-e az a gondolat, hogy átengedd magad a nyugtalanító balsejtelmeknek és a teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj! Akkor sem, ha a látszat nagyon ijesztő. Higgy Istenben! Ő tudja, mire van szükséged. Nála van minden hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne félj attól, hogy ígéretét nem váltja be! Ő az örök igazság. Soha nem változtatja meg szövetségét, amelyet az Őt szeretőkkel kötött. Szükségletük szerinti erőt ad szolgáinak. Pál apostol tanúsította: ťDe ő ezt mondta nekem: ’Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz’... Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erősŤ” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 105. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Lehetséges, hogy keresztényi elkötelezettségünk miatt „mások” legyünk, mégse vádoljanak bennünket „elkülönüléssel” és egyesek figyelmen kívül hagyásával? Ha igen, hogyan?

2) A Bibliában az „intés” szó dorgálást, de bátorítást is jelenthet. Mire figyeljünk, ha olyasvalakit igazítanánk helyre, aki elcsüggedt?

3) Milyen hasonlóságot találhatunk A zsidókhoz írt levél olvasói és Jel 3:14-22 szakaszában a laodiceai gyülekezet tapasztalata között? Mennyiben hasonlít ma, kétezer évvel később a saját helyzetünk az övékére, és mit tanulhatunk a közös vonásokból?