Nem mágikus betűket tároló varázskönyv,
bemagolt kegyes mondatok halmaza,
de teljes és gazdag, mint maga az Élet.
Átizzítja újra meg újra
Aki ihlette: a Lélek.
Feszültségek pólusai közt
izzik az élet árama.
Százszor ismert – mégis meglepő;
gyönge papírlap – isteni erő;
régtől kifejtett – és mégis titok,
ha egy-egy mondatára rányitok,
mennyei béke – villámló döbbenet;
emberek tollán át – Isten szava.
Leleplezi milyen
s megmutatja, mivé válhat az ember.
Benne Isten megmutatkozik,
lehajlik értünk s magához emel fel.
Keményen szól:
sziklazúzó pöröly.
Halk és szelíd szó:
felüdülni jöjj!
Megértem: mi miért
történt velem,
és távlatot, célt kap
a történelem.
Bibliám nem betűhalmaz,
hanem maga az Élet.
Törékenyen, mégis győzelmesen,
gyilkolhatóan s megölhetetlenül
az Ige – testté lett.
Emlékeztet naponta: ne feledjem,
az Ige testté akar lenni – bennem.