…én is, mintha hangot hallottam volna…
– Menj!
Vedd válladra a rőzseköteget,
amit az élet rád rakott,
végy magadhoz jó erős kötelet,
megkötni az áldozatot,
azután végy az oltárról tüzet,
s amikor már ég a fáklya,
indulj el a Mórijára
áldozni!
Eredj, vidd, akit szeretsz!
Az áldozatod – áldozat legyen!
Ne a fölöslegből adj,
és ne úgy, hogy neked jusson még,
úgy adj, hogy te – koldus maradj!
…aki szívednek legkedvesebb,
az életednek tartalom,
ha Isten kéri: akarom!
– tudd mondani: odaadom!
Úgy hangzott: eredj,
vidd, akit szeretsz!
…akkor is, ha vele együtt
a szíved is szétszaggatod…
Ha nem is érted ma az Istent,
Ő nem kegyetlen hatalom!
„Engedelmesség több az áldozatnál”,
s ha odaadtad teljesen
Istennek, engedelmesen,
hallani fogod:
– Gyermekem,
a te hited elég nekem,
a többit nem követelem,
elég volt!
Mehetsz,
s vidd, akit szeretsz!