MÓZES BŰNE, 1. rész

Isten újból és újból csodák útján gondoskodott Izrael népéről, még a hitehagyásuk és pusztai vándorlásuk idején is. Ha mégoly méltatlanok voltak is (és gyakran azok is maradtak), áradt rájuk az Úr kegyelme. Mi szintén részesülünk Isten kegyelmében, pedig nem vagyunk érdemesek rá, de ha megérdemelnénk, nem lenne kegyelem. A bőséges táplálékon kívül, amivel csodaképpen ellátta őket a pusztában az Úr, kegyelme abban is megnyilvánult, hogy vizet kaptak, hiszen anélkül gyorsan odavesztek volna a száraz, forró és kietlen sivatagban. Pál ezzel kapcsolatban írta: „és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert ittak a lelki kősziklából, amely követte őket, ez a kőszikla pedig Krisztus volt” (1Kor 10:4, ÚRK). Ellen White még hozzáteszi, hogy „Vándorlásuk közben, ahol szomjasak voltak, ott mindig víz bugyogott fel a táborhely mellett emelkedő kősziklák hasadékaiból” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 378. o.).

Mi történt 4Móz 20:1-13 szakaszában? Hogy értsük azt, hogy Isten megbüntette Mózest azért, amit tett?

Egyrészt nem nehéz megérteni Mózes elkeseredését. Miután az Úr annyi mindent végbevitt népéért, jeleket, csodákat tett, csodálatos módon megszabadította őket, míg végül elértek az ígéret földjének határára. És akkor mi történt? Hirtelen nem találtak vizet, ezért összefogtak Mózes és Áron ellen. Vajon az Úr nem tudott volna vizet adni nekik akkor, ahogyan olyan sokszor megtette már korábban? Dehogynem! Képes volt rá, és nem sokkal később adott is nekik inni. Viszont figyeljük meg, mit mondott Mózes, amikor megütötte a sziklát, kétszer is! „Hallgassatok ide, ti lázadók! Hát e kősziklából fakasszunk nektek vizet” (4Móz 20:10, ÚRK)? Szinte hallani a haragot a hangjában, hiszen „lázadóknak” nevezi a népet. Nem annyira magával a haraggal volt a baj, ami persze helytelen, noha érthető, hanem amikor ezt mondta: „Hát e kősziklából fakasszunk nektek vizet?”, mintha ő vagy bármelyik másik ember képes lenne vizet fakasztani a sziklából. Mérgében egy pillanatra szinte elfeledkezett arról, hogy csak a közöttük munkálkodó isteni erő vihetett végbe ilyen csodát. Neki ezt mindenki másnál jobban kellett volna tudnia!

Milyen gyakran szólunk vagy cselekszünk mérgünkben, amikor úgy gondoljuk, hogy jogos a haragunk? Hogyan tanulhatunk meg ilyenkor megállni, imádkozni és Isten erejét kérni ahhoz, hogy helyesen tudjunk szólni és tenni, ne rosszul?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: