Mózes feltámadása

SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 4Mózes 20:1-13; 5Mózes 31:2; 34:1-12;

1Korinthus 15:13-22; Júdás 9

„Jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: »Büntessen meg az Úr!«” (Júd 9, SZIT).

Amint az egész negyedévben láttuk, Mózes ötödik könyvében a halandók között Mózes a központi személy. Az élete, a jelleme és az üzenetei áthatják az egész könyvet. Igen, Mózes ötödik könyve elsősorban Istenről és a szeretetéről szól ’am yisra’el, „Izrael népe” iránt, de az Úr gyakran Mózest használta fel arra, hogy kinyilatkoztassa szeretetét és szóljon népéhez, Izraelhez.

Most, a negyedév végére érve, Mózes ötödik könyvének tanulmányozása befejeztével Mózes életének a végéhez is elérünk, legalábbis a földi életét tekintve.

Ellen White így ír erről: „Mózes tudta, hogy magányosan kell meghalnia; egyetlen földi barátjának sem volt megengedve, hogy utolsó óráiban vele legyen. Az előtte álló eseményt titok és félelmetes ünnepélyesség vette körül, melytől szíve visszariadt. Legnagyobb küzdelmet a gondoskodásának és szeretetének középpontjában álló néptől való eltávozás jelentette – attól a néptől, amellyel élete oly sokáig összekapcsolódott. De megtanult bízni Istenben és feltétlen hittel ajánlotta magát és népét az Ő szeretetébe és kegyelmébe” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 440-441. o.).

Mózes élete és szolgálata oly sok mindenre rámutatott Isten jellemében, mint ahogy a halála és a feltámadása is.


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: