SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 2Királyok 22; Nehémiás 9:6; Zsoltár 148:4;

Jeremiás 7:1-7; 29:13; Dániel 9:1-19; Mikeás 6:1-8

„De egyedül a ti atyáitokat kedvelte meg az ÚR, hogy szeresse őket és utódaikat. Titeket választott ki valamennyi nép közül, ahogy ezt mindmáig láthatjátok” (5Móz 10:15, ÚRK).

A Bibliával, de különösen az Ószövetséggel kapcsolatban az is igen érdekes, hogy milyen gyakran utal vagy céloz önmagára. Vagyis az Ótestamentum későbbi írói a korábbiakra utalnak, azokat az írásokat felhasználva fejtik ki a mondandójukat.

A 81. zsoltár például Mózes második könyvéig megy vissza, és szinte szó szerint idézi a Tízparancsolat bevezető részét: „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földéről” (Zsolt 81:11).

Az egész Ószövetség idézi Mózes első könyvét, különösen a teremtés történetét, mint például itt: „Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága” (Jer 4:23; vö. 1Móz 1:2).

Az Ótestamentum későbbi írói, így a próféták is visszautaltak Mózes ötödik könyvére, aminek központi szerepe volt az ősi Izrael szövetséges életében. Ezen a héten arra összpontosítunk, hogyan jelenik meg Mózes ötödik könyvének tartalma a később írásokban, mely részeiből vettek át és milyen gondolatokra irányították a figyelmet, amelyek ma is fontosak a számunkra.