Mózes ötödik könyvének 4. fejezetében olvashatjuk a gyönyörű tanítást, amit Mózes által adott az Úr Izraelnek arról, hogy kiválasztott népként milyen hatalmas kiváltságokkal rendelkeznek. Megszabadította őket Egyiptomból „próbatételekkel, jelekkel és csodákkal, harcok árán is, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmetes tettekkel, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek, az ÚR Egyiptomban, a szemetek láttára” (5Móz 4:34, RÚF). Vagyis hatalmas dolgot vitt végbe értetek az Úr, ráadásul még emlékezni is segít, nehogy valaha elfeledjétek nagy tetteit.

Mire emlékeztette az Úr a népet 5Móz 4:32-39 szakaszában? Miért volt fontos, hogy ne feledjék el a tetteit?

Mózes visszamutatott a teremtéstől kezdve az egész történelemre, majd feltette a szónoki kérdést: a történelem során előfordult-e még olyasmi, mint amit értük vitt végbe az Úr? Tudakozzanak, saját maguk győződjenek meg róla, hogy történt-e már hasonló ahhoz, amit ők átéltek! A kérdéseivel akarta ráébreszteni őket, hogy mi mindent vitt végbe értük az Úr, és milyen hálával, köszönettel tartoznak neki az életükben megmutatkozó hatalmas tetteiért.

Isten tettei közül kimagaslik az Egyiptomból való szabadítás, de talán bizonyos szempontból még inkább csodálatra méltó az, hogy szólt hozzájuk a Sínai-hegynél, hallhatták „a tűz közepéből szóló Istennek szavát” (5Móz 4:33).

5Móz 4:40 versében milyen következtetésre akarta Mózes elvezetni a népet Isten tetteire utalva?

Nem céltalanok voltak az Úr tettei. Megszabadította a népét, eleget téve a velük kötött szövetség rá eső részének. Izrael kivonult Egyiptomból, már az ígéret földje határára értek. Isten megtette az Ő részét, és most arra szólította a népet, hogy tegyék meg azt, amit nekik kellett megtenni, vagyis egyszerűen engedelmeskedjenek.

Hogyan jelképezi ez az Újszövetségben kifejezett megváltási tervet? Mit tett értünk Jézus, és erre hogyan válaszoljunk mi (lásd Jel 14:12)?