SZOMBAT DÉLUTÁN
e HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 4:25-31; 5:22-29; 30:1-10;
Máté 3:1-8; Márk 1:15; Apostolok cselekedetei 2:37-38
„De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt” (5Móz 4:29).
Mindannyiunknak számolnunk kell bűnösségünk tényével. Alkalmanként hallani bizonyos „szakértőket”, akik siránkoznak az alapvető emberi romlottság keresztény nézete miatt, de nem kell mást tenni, csak végignézni egy-két nap híreit, vagy futólag átgondolni az emberiség történelmét, és máris nyilvánvaló lesz a keresztény tanítás igazsága.
Vagy még egyszerűbb, ha a tükörbe nézünk, nem is kell messze menni. Akinek van bátorsága hosszan, mélyen belenézni a saját szívébe (ami ijesztő lehet), az belátja az igazságát Róm 3:9-23 szakaszának, ami ezekkel a szavakkal végződik: „mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét” (Róm 3:23, RÚF).
Természetesen a jó hírt a következő versben találjuk: „és az ő kegyelméből ingyen igazulnak meg a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm 3:24, ÚRK). Ehhez azonban elengedhetetlenül fontos a bűnbánat, az, hogy elismerjük a vétkünket, megbánjuk, Isten bocsánatát kérjük érte és végül el is forduljunk attól. Mivel bűnösök vagyunk, szükségszerű, hogy kereszténységünk központi eleme legyen a bűnbánat. Ezen a héten azt figyeljük meg, hogyan fejezi ki a bűnbánat gondolatát Mózes ötödik könyve.
![]() |