Amikor szkeptikusok kifogást keresnek arra, hogy miért vetik el a Bibliát, gyakorta utalnak Istennek az Ószövetségben található erős kifejezéseire. Azt mondják, hogy az Ótestamentum Istene kíméletlen, bosszúálló, rosszindulatú, főleg Jézussal összehasonlítva. Ez nem új érv, de éppen annyira téves, mint évszázadokkal ezelőtt volt, amikor először felvetették.

Az Ószövetség újból és újból úgy állítja elénk az Urat, mint aki szereti ősi népét, Izraelt, és csak a legjobbat akarja nekik. Ez a szeretet erőteljesen megmutatkozik Mózes ötödik könyvében.

Olvassuk el 5Móz 10:1-15 szakaszát! Mi a közvetlen szövegösszefüggése ezeknek a verseknek? Milyen tanulság rejlik bennük Istennek a népe iránti érzéseivel kapcsolatban, még a bűnük után? Mit tanít ez a kegyelemről?

Árad ezekből a versekből Isten kegyelme és szeretete Izrael iránt. Figyeljük meg különösen a 12. és a 13. verset! Ez a szakasz valójában egy hosszú mondat, egy kérdés, ami egyszerű: Mi mást kérek én, az Úr tőled, mint a következőt, hogy az én utaimon járj, szeress, szolgálj engem és tartsd meg a rendeleteimet – a saját érdekedben?

A héberben ez a vers egyes számban mutat rá az emberekre. Isten a nép egészéhez szól, de mi haszna volna szavainak, ha ők nem engedelmeskednek neki egyen-egyenként? Az egész csak annyit ér, amennyit a részeinek az összessége. Az Úr egyénenként szólította meg Izrael nemzetét.

Nem feledkezhetünk meg a 13. vers végéről: tartsd meg ezeket a dolgokat, hogy „jól legyen dolgod!” Más szóval, Isten azért parancsolja meg nekik, hogy engedelmeskedjenek, mert az a saját érdekük. Isten teremtette és tartja fenn őket, Ő tudja, hogy mi a legjobb a számukra, és azt akarja nekik. A törvénye, a Tízparancsolat iránti engedelmesség csak az ő javukat szolgálhatja.

A törvényt sokszor hasonlítják kerítéshez, védőkorláthoz. Amennyiben Isten követői azon belül maradnak, védelmet élveznek a gonoszság áradatával szemben, ami máskülönben magával ragadná és tönkretenné őket. Röviden tehát: Isten a népe iránti szeretetből adta a törvényét, aminek betartása azt szolgálja, hogy „jól legyen dolgod!”

Mi mindenből láthatjuk, hogy valóban a saját javunkat szolgálja Isten törvényének betartása?