Kádes-Bárnea szelleme kísért Mózes ötödik könyve első felében. Amint már láttuk, ez a szomorú történet képezi a könyv hátterét, úgyhogy érdemes alaposabban megvizsgálni.

Olvassuk el 4Mózes 14. fejezetét! Hogyan fogadta a nép a kémek beszámolóját? Reakciójuknak mi lett a következménye (lásd még 5Móz 1:20-46)?

Számos fontos tanulságot leszűrhetünk ebből a történetből, és ezek közül az egyikkel ismét találkozunk 4Mózes 14. fejezetében.

4Móz 14:11-20 szakaszában újból közbenjáró szerepben látjuk Mózest. Mi az érdekessége az érvelésének? Miért ne pusztítsa el a népet az Úr?

Gondolkozzunk el azon, amit Mózes az Úrnak mondott! Ha elveszejted őket, gondolj bele, milyennek tűnsz majd az egyiptomiak és a többi környékbeli nép szemében! Ez igen fontos pont, mert végeredményben mindaz, amit Izrael népével tenni akart Isten, nemcsak az ő érdekükben történt, hanem az egész emberiségért is. Azt akarta az Úr, hogy Izrael népe a világ világossága legyen, bizonyság az ókori világban az igaz Isten szeretetéről, hatalmáról és a benne található üdvösségről, ami nincs meg a többi nép által imádott értéktelen bálványokban.

Mózes tehát feltette a kérdést: Mi lesz, ha eltörlöd a népet? A többiek ezt mondják majd: „Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában” (4Móz 14:16).

Más szóval olyan témával találkozunk itt, ami az egész Bibliában jelen van: Istennek meg kell dicsőülnie a népe által, vagyis az egyházának Isten dicsőségét, jóságát, szeretetét és hatalmát kell bemutatnia mindazzal, amit az Úr értük tesz. Természetesen a nép nem mindig könnyíti meg ezt Isten számára, végül azonban Övé lesz a dicsőség mindazért, amit a földön tesz.

Mit mond Pál Ef 3:10 versében? Hogyan történik ez meg? Miként ismeri meg a világmindenség „Isten sokféle bölcsességét” (ÚRK)? Egyénileg van szerepünk ennek a teljesedésében? És mi az?