A SÍNAI SZÖVETSÉG

Lenyűgöző tapasztalat a kivonulás és mindaz, ami hozzá tartozik – az egyiptomi ajtófélfákra kent vértől a vörös-tengeri drámáig. Kétségtelenül hatott azokra, akik átélték. (Akik pedig odavesztek, az egyiptomi elsőszülött gyerekektől a tenger fenekére került katonákig, azokat Isten igazságosan ítéli majd meg.) „Láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal, és hogy sas­szárnyakon hordoztalak titeket, és magamhoz vontalak titeket” (2Móz 19:4, ÚRK) – mondta az Úr. Miért vitte végbe Isten ezt az elképesztő és drámai mentőakciót, amikor egy népet kiszabadított egy másik nép közül, vagy ahogyan Mózes fogalmazott: „Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen és válasszon magának népet valamely nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, amiképpen cselekedte mindezeket tiérettetek az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban, szemeitek láttára” (5Móz 4:34)?

Olvassuk el 2Móz 19:4-8 szakaszát! Miért hívta ki Isten a népet Egyiptomból?

Egész egyszerű. Isten kihívta őket, az atyák, Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottait, és szövetséget kötött velük. Kijelentette: „az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém” (2Móz 19:5, SZIT). Ennek a kapcsolatnak a szerepe központi volt a szövetségben. A „különleges tulajdon” (segulláh) kifejezést azonban könnyen félre lehetett érteni (ahogy ténylegesen meg is történt). Nem a saját, tulajdon szentségükből, igazságukból fakadt a különlegességük, hanem abból, hogy Isten a kegyelmét árasztotta rájuk, csodálatos igazságokat közölt velük, amelyek szerint kellett járniuk, úgy, mint „papok birodalma”, mindazt elterjesztve az egész világon. Ezután Isten a szövetség feltételeit is megszabta (úgymond a megállapodás rájuk eső részét): ez a Tízparancsolat (2Mózes 20. fejezet), majd pedig megerősítette a szövetséget. Miután Mózes az újonnan felépített oltárra hintette az áldozati állatok vérét, „vette a szövetség könyvét, és elolvasta a nép hallatára” (2Móz 24:7, ÚRK), a nép pedig újfent engedelmességet fogadott.

„Mert amikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vette a borjúk és bakok vérét… meghintette a könyvet és az egész népet, és ezt mondta: Ez a szövetség vére, amelyet Isten rendelt számotokra” (Zsid 9:19-20, ÚRK). Mit jelképez a vér, és miért olyan fontos számunkra még ma is?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: