ISTENHEZ TARTOZÁSUNK JELE

A második világháború idején Angliában a német hadsereg megszállásától tartottak. Mindent megtettek a szigetország védelme érdekében. Új erődítményeket telepítettek a tengerpartokra. Az ellenség természetesen az utakon érhette volna el a leggyorsabban a célpontjait, ezért az angolok eltorlaszolták a stratégiai fontosságú helyeket. A hatóságok ezután szokatlan lépéseket tettek. Az ellenség lelassítása és összezavarása céljából leszedték a vasúti és közúti jelzőtáblákat. A kövekre vagy épületekre vésett jeleket nem tudták leszedni, de cementtel letakarták azokat. A jelek igen fontosak, útbaigazítanak, vezetnek. A GPS-előtti korban mindannyiunknak volt térképe és figyeltük a jelzőtáblákat.

Minek a jele a szombat? Olvassuk el 2Móz 31:13, 16-17 verseit! Mi, akik hiszünk Isten törvényének örök érvényében, hogyan alkalmazhatjuk magunkra az itt olvasottakat ma?

Ez ugyan kifejezetten az ókori Izraelnek hangzott először, de ha Krisztushoz tartozunk, mi is „Ábrahám magva… és ígéret szerint örökösök” (Gal 3:29) vagyunk, a szombat pedig továbbra is megmaradt az Isten és népe közötti jelként. 2Mózes 31. fejezete rávilágít, hogy a szombat Isten állandó (örök) szövetsége (2Móz 31:16-17). Ez a jel segít „megismernünk” a Teremtőt, a Megváltót, a Megigazítónkat. Olyan, mit egy zászló, amit minden hetedik nap felemelnek, segít emlékezni, ugyanis hajlamosak vagyunk a feledésre. Isten szombatja folyamatosan emlékeztet az eredetünkre, a szabadulásunkra, a sorsunkra és a kirekesztettek, kiközösítettek iránti kötelességeinkre. Annyira fontos, hogy kivétel nélkül minden héten eljön hozzánk, nem is nekünk kell keresni. Emlékeztet rá, hogy kik vagyunk, ki teremtett bennünket, Ő mit tesz értünk és mit fog értünk tenni végül, amikor megalkotja az új eget és az új földet. A szent Isten arra hívja szövetségeseit, hogy figyeljék a ritmust, ami azt szabályozza, ami igazán számít: a Teremtő és Megváltó, illetve a tévútra tért teremtményei közötti megmentő kapcsolatot. Minden héten arra szólít az erős és hatalmas Úr, hogy lépjünk be a nyugalomba, amit Krisztus Jézusban ingyen kaptunk, nézzünk „a hitnek fejedelmére és bevégzőjére… aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült” (Zsid 12:2).

Hogyan tanulhatunk meg szombatonként mélyebb kapcsolatba lépni Istennel?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: