SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:26-27; 9:6; 2Mózes 19:6;
János 5:7-16; Róma 6:1-7; 2Péter 2:19
„Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken” (3Móz 23:3).
Mindenféle érvet lehet hallani a hetednapi szombat ünneplése ellen, nemde? Jézus a szombatot vasárnapra változtatta, vagy eltörölte, vagy Pál törölte el, vagy az apostolok váltották fel vasárnappal, tekintettel a feltámadásra és így tovább. Az elmúlt években egyes érvek még kifinomultabbá váltak, például az, hogy Jézus a szombati nyugalmunk, ezért nem kell megszentelnünk sem azt, sem egyetlen más napot. És bármilyen furcsa, mindig felbukkan az az érv is, hogy a hetedik napon való megpihenéssel csak a mennybe próbáljuk „bedolgozni” magunkat.
Másrészt viszont vannak olyan keresztények, akik mostanában fokozottabban érdeklődnek a nyugalom és a nyugalom napjának a kérdése iránt, és bár a vasárnap mellett érvelnek vagy amellett, hogy a nap nem is számít, mégis elkezdtek foglalkozni a nyugalom bibliai gondolatával, jelentőségével.
Hetednapi adventistaként természetesen látjuk, hogy Isten erkölcsi törvénye örök. A negyedik parancsolat iránti szó szerinti engedelmesség pedig nem azt jelenti, hogy be akarnánk „dolgozni” magunkat a mennybe, mint ahogy az ötödik, a hatodik, az első vagy bármelyik másik parancsolatnak való megfelelés sem azt fejezi ki.
Ezen a héten tovább vizsgáljuk a nyugalmat, amit Isten a szombat parancsolatában adott, illetve azt, hogy ez miért fontos.
Letöltés |