ÚJ IRÁNYT VÁLASZTANI

József fájdalmat, kapcsolati bonyodalmakat és szorongást hordozva haladt Egyiptom felé, ahol később eladták rabszolgának. Nem volt pihentető az útja, a könnyeivel küszködött.

„Időközben József a kereskedőkkel útban volt Egyiptom felé. Ahogy a karaván délre – Kánaán határai felé – haladt, a fiú meglátta a távolban a dombokat, amelyek között atyja sátrai álltak. A magányos, fájó szívű fiú szerető atyjára gondolva keservesen sírt. Újra felrémlett előtte a dótháni jelenet. Látta dühös testvéreit és magán érezte vad pillantásaikat. Fülében csengtek a kétségbeesett könyörgésére adott gúnyos, sértő szavaik. Remegő szívvel gondolt a jövőre. Hogy megváltoztak körülményei! A szeretettel dédelgetett fiúból megvetett, tehetetlen rabszolga lett. Mi lesz a sorsa egyedül, társtalanul az idegen országban, ahová tart? József egy ideig teljesen átadta magát a fájdalomnak és rémületnek…

Azután gondolatai atyja Istene felé fordultak. Gyermekkorában megtanították arra, hogy szeresse és félje Istent. Atyja sátrában gyakran hallgatta annak a látomásnak történetét, amelyet az otthonából száműzöttként és szökevényként menekülő Jákób látott… Most ezek a drága leckék felelevenedtek lelkében. József hitte, hogy atyái Istene az ő Istene is. Akkor és ott teljesen átadta magát az Úrnak, és azért imádkozott, hogy Izrael Megtartója legyen vele száműzetése földjén” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 172-173. o.). Egyes kultúrák a közösség szerepét az egyén fölé helyezik, míg mások arra hajlanak, hogy az egyént állítsák a közösség elé. E kettő között egyensúlyt találhatunk a Szentírásban, ami egyértelműen felszólít az Isten iránti személyes, illetve közösségi elköteleződésre is. József úgy kezdett nyugalomra találni a kapcsolataiban, hogy elhatározta: az Urat fogja követni.

Mit tanítanak a következő versek a személyes elköteleződésről: 5Móz 4:29; Józs 24:15; 1Krón 16:11; Zsolt 14:2; Péld 8:10; Ézs 55:6?

El kell határozzuk magunkban, hogy Istent fogjuk követni, így találunk nyugalomra! A hit és a lelkiség nem örökölhető, még akkor sem, ha a felmenőink hithősök voltak. Emlékezzünk arra, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei!

Miért olyan fontos, hogy mindennap, a nap minden pillanatában átadjuk magunkat Istennek? Mi történik, ha ezt nem tesszük meg?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: