SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:1-3; 4:1-17; 2Mózes 20:11;
2Sámuel 7:12; Jeremiás 45:1-5; Márk 6:30-32
„Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez” (Zsolt 84:3, RÚF).
Tik-tak, tik-tak, tik-tak, ketyegett az óra egyenletesen és irgalmatlanul. Már csak két óra volt szombatkezdésig. Mary nagyot sóhajtott, amikor körbenézett kis lakásában. A nappaliban a gyerekek játékai még szerteszét hevertek, a konyhában kész felfordulás volt, Sarah, a legkisebb lány lázasan feküdt az ágyban, ő pedig megígérte, hogy másnap köszönteni fogja az embereket a gyülekezetben, tehát harminc perccel a megszokott idő előtt kell elindulniuk otthonról. Vágyakozva gondolta magában, hogy bárcsak nyugalmat találhatnék holnap!
Mary férje, Josh ugyanakkor épp sorban állt egy boltban a város túlsó felén, a heti bevásárlást intézte. Már megint nagy tömeg volt, hosszú sor állt a kasszáknál. Mintha mindenki ugyanakkor ment volna vásárolni. Pihennem kell, nem folytathatom ezt így megállás nélkül, sóhajtott magában Josh. Többnek kell lennie az életben ennél!
Az életünket a csúcsforgalom, a munkaidő, az orvosi időpontok, a konferenciahívások, a bevásárlás és az iskolarendszer uralja. Állandó világi kötelességeink dobpergése azzal fenyeget, hogy elvész, ami igazán fontos, akár tömegközeledéssel járunk, akár robogóval, akár egy kisbusszal fuvarozzuk a családunkat.
Hogyan találhatnánk nyugalmat a sok sürgés-forgás közepette?
Letöltés |