SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:2-3; 2Mózes 16; 20:11; 31:12-17;

5Mózes 5:14; Zsidók 4:1-4

„Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül” (2Móz 31:16).

A hetedik nap, a szombat olyan, mint egy szög, ami Katt! – szakadatlan rendszerességgel, hetente visszavisz bennünket mindennek az alapjához, amik vagyunk vagy lehetünk. Elfoglaltak vagyunk, ide-oda szaladunk, pénzt költünk, pénzt keresünk, ide megyünk, oda megyünk, össze-vissza járkálunk, aztán Katt! – itt a szombat, ami újból visszatérít bennünket az alapokhoz, minden további dolog kiindulópontjához, mert csak azért létezhet mindaz, ami valamit is számít nekünk, mert Isten kezdetben megteremtette.

A szombat feltartóztathatatlan rendszerességgel, kivétel nélkül, csendben feltűnik a horizonton, behatol az életünk összes hasadékába és repedésébe. Arra emlékeztet, hogy minden hasadék és repedés az Alkotónké, aki ide helyezett bennünket, aki „kezdetben” megteremtette az eget és a földet. E tette vitathatatlan alapja marad az összes keresztény hittételnek – aminek Katt! a hetedik nap, a szombat cáfolhatatlan, nem tolakodó, de rendíthetetlen jele.

Ezen a héten a Sínai-hegynél kötött szövetség összefüggésében vizsgáljuk meg ezt a jelet.

HETI ÁTTEKINTÉS: Honnan ered a szombat? Milyen bizonyítékai vannak annak, hogy létezett már a Sínai-hegynél történtek előtt is? Mitől lett különösen találó jel?