Ezekben a versekben találjuk az első ószövetségi utalást az „új szövetségre”, méghozzá abban az összefüggésben, hogy Izrael visszatér a fogságból. Szó esik az Istentől jövő áldásokról. Itt szintén az a helyzet, mint a többi esetben, hogy Isten kezdeményezi a szövetségkötést, és Ő is teljesíti be kegyelméből.
Figyeljük meg a szakasz nyelvezetét! Isten a népe férjeként utal önmagára, arról beszél, hogy a szívükbe írja törvényét. Az ábrahámi szövetség szókészletével mondja el, hogy az Istenük lesz, ők pedig a népe. Tehát a szövetség ebben az esetben sem csupán törvényerejű megállapodás, mint amilyeneket ma kötnek a bíróságokon, hanem ennél többet érint.
Olvassuk el Jer 31:33 versét, majd hasonlítsuk össze 2Móz 6:7 versével, ami az Izraellel kötött szövetség egy elemét részletezi! Melyik tehát ez a meghatározó rész? Mi Isten terve a népével?
Olvassuk el Jer 31:34 versét, majd vessük össze Jn 17:3 versével! Mit tesz az Úr, amivel megteremti e kapcsolat alapját?
Jer 31:31-34 szakaszában láthatjuk a kegyelem és az engedelmesség elemeit is, éppen úgy, mint a korábbi szövetségek esetében. Isten hajlandó megbocsátani a bűneiket, kapcsolatba fog lépni velük és kegyelmét árasztja az életükre. Ennek következményeként a nép egyszerűen engedelmeskedik neki, nem csupán rutinszerűen, gépiesen, hanem kifejezetten azért, mert megismerték az Urat, szeretik és szolgálni akarják. Így foglalható össze annak a lényege, hogy milyen szövetségi kapcsolatot keres népével az Úr.
Hogyan érthetjük azt, hogy Isten a szívünkbe írja törvényét? Arra utalna ez, hogy a törvény szubjektív, személyes módon értelmezhető, a szívünk egyéni tulajdonságai szerint lehet magyarázni és alkalmazni? Vagy valami másról van szó? Ha igen, akkor miről?
Letöltés |