Valahányszor egy haragosom

a köszönésben megelőztem,

vagy felemeltem, ki legázolt,

átjárt a boldog tudat: győztem!

Szánts meg csak tízzel több barázdát!

Szőj tíz méterrel hosszabb kelmét!

Adj békés szót kedves virágként

annak, kinek szemét kivernéd!

Vagy ételt, italt annak, aki

téged étlen-szomjan hagyott;

készíts eggyel több műszert, inget,

csizmát – rakj jól egy asztagot!

Ez valami! Nem hazug frázis,

nem délibáb, nem lanyha álom,

de fogható tett – győzelem

önmagadon és a világon!