Izrael „papok birodalma és szent nép” volt (2Móz 19:6), és a papok egy csoportját elkülönítették, hogy istentiszteleti vezetőkként képviseljék őket. A jövőben viszont pogányok is lehetnek ilyen vezetők (Ézs 66:21).

Hogyan hat a hívők új közösségére ez a változás (lásd Mt 28:19; ApCsel 26:20; Gal 3:28; Kol 3:11; 1Tim 3:16)?

Isten „új világrendjében” a pogányok nemcsak csatlakozni fognak Isten népéhez, hanem egyenrangú társai lesznek a zsidóknak a hívők közösségé­ben, amely „királyi papság” lesz. Így gyakorlatilag fölöslegessé válik a zsidók és a pogányok megkülönböztetése.

Mikor teljesedett be Ézsaiás próféciája?

„Nincs zsidó, sem görög… mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal 3:28-29) – hirdette Pál, a pogányok apostola.

Nem önelégült felsőbbrendűségi érzésre ösztönöz az, hogy az ígéret örökösei és így a „szent papság” tagjai lehetnek. Inkább arra utal, hogy a zsidókkal együtt hirdethetik „Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pt 2:9; vö. Ézs 66:19).

A pogányok felemelkedése nem jogosította fel a zsidókat arra, hogy panaszkodjanak, mintha Isten igazságtalanul adná nekik is ugyanazt a jutalmat. Ugyanakkor a pogányok sem bánhattak tiszteletlenül zsidó testvéreikkel, ahogyan a nap későbbi részében felvett munkások sem nézhették le azokat, akik előbb álltak munkába (lásd Mt 20:1-16). Isten először a zsidókra bízta a beszédét (Róm 3:2), hogy ők legyenek kinyilatkoztatásának csatornái. Pál ezt írta a pogányoknak: „Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben” (Róm 11:17-18, RÚF).

A kereszt és az evangéliumi misszióparancs fényében miért utálatos Isten szemében mindenféle lelki, etnikai vagy politikai felsőbbrendűség képzete? Tartsunk önvizsgálatot! Vajon felsőbbrendűnek tartjuk magunkat lelki vagy etnikai téren másoknál? Ha igen, akkor meg kell térnünk!