SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 65:17-25; 66

„Mert én új eget, és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ézs 65:17, RÚF).

Egy tizenkét éves fiú elolvasott egy csillagászatról szóló könyvet, és másnap nem akart iskolába menni. Az édesanyja elvitte a családorvoshoz, aki megkérdezte: „Billy, mi a baj? Miért nem akarsz tanulni vagy iskolába menni többet?”

„Azért doktornő – felelte fiú –, mert a csillagászati könyvben olvastam, hogy a nap majd kiég, a földön pedig minden élet megszűnik. Semminek nem látom értelmét, végül minden el fog pusztulni.”

Az édesanyja hisztérikusan kiabálta: „Ne is törődj ezzel! Ne is törődj ezzel!”

Az orvos elmosolyodott. „Billy, nem kell emiatt aggódnod – mondta –, mert mire ez bekövetkezik, már mindannyian régen halottak leszünk!”

Természetesen éppen ez az egyik probléma: végül úgyis mind meghalunk.

Szerencsére nem kell halállal végződnie az életünknek! Épp ellenkezőleg! Isten életet kínál nekünk, örök életet, az újjáteremtett világban.