SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 13–14; 24–27
„Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának” (Ézs 25:9, RÚF)!
Miután a lelkész elmondta a büszkeségről szóló prédikációját, megvárta a gyülekezetből egy nő, aki jelezte, hogy valami komolyan zavarja, szeretné megvallani egy nagy bűnét. A lelkész megkérdezte, hogy milyen bűnről van szó.
„A nő azt felelte, hogy »A büszkeség bűne az. A minap egy órán keresztül ültem a tükör előtt a szépségemet csodálva.«
»Az nem büszkeség – felelte erre a lelkész –, inkább a képzelődés bűne«” (C. E. MaCartney, Paul Lee Tan, szerk. Encyclopedia of 7700 Illustrations: Signs of the Times. Rockville, Md., 1979, Assurance Publishers, 1100. o.)!
Amióta csak megfogant a bűn egy hatalmas angyal szívében, a büszkeség sosem veszi figyelembe a valóság határait (sem az angyalok, sem az emberek esetében). Azokban látszik ez meg a legjobban, akik lelki gőgöt táplálnak önmagukban. Ez elég sajnálatos jellemvonás bűnös teremtmények esetében, akik csakis azért találhatnak üdvösséget, mert Isten közbelépett értük.
A héten többek között a büszkeség és az önfelmagasztalás eredetét vizsgáljuk meg.
Letöltés |